Emlékezetes meccseken van túl a két csapat a döntő első négy találkozása után. Főleg a diósgyőri összecsapások alakultak így, az elsőn 29-4-re nyerték a hazaiak az utolsó negyedet, aztán a Sopron krimibe illő végjátékban egyenlített legutóbb. Következett a döntő döntője 2-2-es összesített állásnál Sopronban. A közhely szerint minden kezdődött előről, mintha mi sem történt volna. Pedig dehogyis nem történt.
Elég csak arra gondolni, hogy itt már nem lehetett hibázni.
A DVTK kezdett jobban, 2-5 volt a táblán öt és fél perc után. A korábbi meccsekre is igaz volt, hogy sok kosár nem esett, de ez mindenképpen rekord. A Sopron kezdett magára találni, védekezésben és támadásban is elkapta a ritmust. Charles kapott egy blokkot, Tadic kihagyott két ziccert, máris fordítottak a hazaiak, sőt a negyed második felében egy 12-0-ás rohanást produkáltak.
A folytatásban feljavult elöl a Diósgyőr is, de nem tudott közelebb kerülni riválisához, 23-13-nál volt először tíz pont a különbség a két csapat között. Charles rontott triplakísérlete után értékesített egy dupláját, ezzel érte ez a DVTK a 18 pontot 25 másodperccel a félidő előtt!
A 27-18 láttán úgy gondolhatta volna a meccsbe épp bekapcsolódó néző, hogy az első negyed után voltak a csapatok, pedig ez a két negyed utáni állás volt!
A pirosmezesek 24 mezőnykisérletből mindössze ötször találtak gyűrűbe az első félidőben, ezzel a dobószázalékkal nem sok csapat ellen lehet meccset nyerni ezen a szinten. Ugyanakkor a Sopron 35 százalékos mutatója sem kimagasló, ez volt jellemző mindkét csapatra a bajnoki döntő negyedik mérkőzésén. Emellett nehezen értékelhető a vendégek csapatjátéka az első félidei statisztikai mutatók alapján (vagy könnyen), gólpasszok száma 3, szerzett labdákból elért pontok száma 0, gyors indításból szerzett pontok száma 0, a kispad által hozzátett pontok száma 0. Az a DVTK, amely a döntő második meccsén harminccal nyert otthon, majd a harmadikon Sopronban tudott győzni nagyszerű játékkal.
A harmadik játékrész nagy küzdelmet hozott, három eltelt perc után 2-2 pont mindkét csapat neve mellett. A szépszámú diósgyőri szurkoló előtt le a kalappal, egy pillanatig nem vesztette el a hitét, űzte-hajtotta csapatát. Újabb három perc alatt egyedül Reid hárompontosát kellet felírni a táblára. 32-20 volt ekkor!!! Gulbe két büntetőjével 5-4 a harmadik negyedben hét perc alatt.
6-8-as harmadik negyed után 33-26-ról indult a negyedik tíz perc, és hiába játszott katasztrófálisan addig a vendég együttes a Sopron csak egy fokkal volt jobb, hiába vezettek a fehérmezesek, nem egy megnyert meccsbe jöttek vissza a rövid szünet után. Azt gondolhatnánk, hogy ez a játék nem méltó egy bajnoki döntőhöz, de a két hullafáradt csapat akaratban, küzdeni tudásban, elszántságban abszolút méltó volt a téthez. A játékrészt 6-0-al kezdte a DVTK, feljöttek egy pontra Lelikék. Gáspár Dávid időkérése után két soproni kosárral újra hat lett közte. Gulbe a diósgyőriek tizenötödik sikertelen hárompontos kísérletét követte el, a másik oldalon Reid dobott kosarat fault-tal együtt, majd értékesítette a büntetőt is. A vendégek hiába nem dobtak a meccsen triplát kénytelenek voltak próbálkozni, ám kétszer is Krivacevic-et próbálták átdobni a vonalról, mindkétszer beleért a dobásba a soproni center. 1:17-el a vége előtt Kányási tizennyolcadikra végre betalált kintről, ezzel jött be tíz alá a DVTK, de a hátralévő időben már csak a számszerű végeredmény volt a kérdés. Végül hat ponttal tudott győzni a Sopron és 17. alkalommal nyerte meg a magyar bajnokságot.
TIPPMIX Női kosárlabda NB I., döntő, 5. mérkőzés:
Sopron Basket - DVTK HUNTHERM 54-48 (14-5, 13-13, 6-8, 21-22)
