• 2024 03 01

Elérhető az olimpia (?)

Fotó: MTI/Kovács Attila

Chema Rodríguez, a férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya 10-ből 9-esre értékelte a múlt héten véget ért világbajnokságot magyar szempontból, ami erős túlzás. Nagy Lászlóval a szövetség alelnökével viszont egyet lehet érteni, amikor azt nyilatkozta, hogy a nyolc közé kerülésért csak ne kelljen a válogatottnak bocsánatot kérnie. Egy biztos, az olimpiai selejtezőtornáig még 14 hónap hátravan, de ahhoz, hogy ezt sikerrel lehessen megvívni, van még munka bőven.

     A selejtezőtornán jelen állás szerint Spanyolországgal, valamint az ázsiai és az amerikai kontinenstorna második helyezettjével mérkőzne meg a magyar együttes. Ami papíron a legjobb elegy lenne. De ez csak akkor valósulhatna meg, hogyha Dánia vagy Franciaország nyeri az Európa-bajnokságot és Egyiptom nem nyeri meg az Afrikai-bajnokságot. Márpedig erre kevés az esély. Így a legvalószínűbb, hogy a magyar válogatott csoportjában a svédek, norvégok vagy a németek lesznek a legerősebbek. A mieink mellett pedig lesz még egy európai együttes. Szerbia, Izland vagy akár Portugália. Melléjük érkezhet egy afrikai együttes, akit illene megverni. De csak ketten lehetnek ott a négyből az olimpián.

     A kijutás így pokoli nehéz lesz, de ezen a világbajnokságon kiderült, hogy a válogatott képes lehet rá. Viszont ehhez több tényezőben is előre kell lépni. Ami nem a szövetségi kapitányon múlik, az a sérültek és a versenyeztetés. Máthéval Juhásszal jobb lehet majd a válogatott. Amin viszont a kapitány sem tud segíteni, hogy azok, akik felhúzzák a címeres mezt megfelelő terhelést kapjanak a klubjukban. A húzóemberek ugyanis vagy a szükségesnél kevesebbet játszanak vagy nem játszanak annyit, ami egy ilyen hosszú tornán való jó szereplést megalapozna. Az Izland és Portugália elleni meccsen ez látszott is. Hiszen az északiak elleni bravúros győzelem után a csapat fizikailag és mentálisan is a közepes alá került az utolsó csoportmeccsen. Majd hasonló volt a helyzet a negyeddöntő előtt. Hiszen a két fontos meccs és kötelező győzelem után, egyszerűen kipukkadt a csapat.

      Ha ki kell emelni a legfontosabb problémát az a védekezés hatékonysága. A kapusok teljesítményével nem lehet gond. Az ő hatékonyságuk beleillik az európai élmezőnyébe. Azonban hiába jelentette ki Chema Rodríguez a vb előtt, hogy nem szabad egy meccsen 28 gólnál többet kapni a gárdának: a szavai igazolódtak, de nem pozitív értelemben. A három csoportmeccsen még sikerül a terv. A Koreei Köztársaság ellen 27, Izlanddaltól 28, míg Portugáliától 27 gólt kapott a gárda. Ez utóbbinál komoly szépséghiba a mindössze 20 dobott gól, a teljesen kilátástalan támadójáték mellett. A középdöntőben csak Brazíliát tudtuk 28 alatt tartani, még a Zöld-foki köztársaság is 30 gólt dobott Mikleréknek. Az egyenes kieséses szakaszban Dánia 40, Norvégia 33 gólt szerzett. Egyiptom viszont csak 28-at. Ott sikerült is hosszabbításra menteni e meccset.  

     A védekezés hatékonyságát nagyban befolyásolta a sok eladott labda is. Ezzel párhuzamosan nagyon fontos, hogy a hullámvölgyeket túl hosszúak és mélyek voltak a találkozókon. Még a nyerhető meccseken is. Hiszen például a portugálok ellen az első negyedórában dobott, mindössze két gól nehezen magyarázható. A támadásbeli pontatlanság persze csiszolható, főleg az Európa-bajnokságon, ami tökéletes felkészülést jelenthet az olimpiai selejtezőre és talán az ötkarikás játékokra is.

     A csapatnak ugyanis van még 14 hónapja és botorság lenne nem látni az előrelépést. Hiszen míg a tavalyi Európa-bajnokságon egy győzelemmel már a csoportkört sem élte túl a csapat, addig ezúttal bejutott a legjobb nyolc közé és az alapvető célját elérte. De azt is látni kell, hogy volt még potenciál a gárdában. Mert ha nem, akkor nehéz megmondani, hogy miben bízhatunk.