A hétvége akár szólhatott volna a magyar versenyzők sikereiről is az úszó világkupa-sorozat budapesti állomásán. Hiszen volt miről beszélni.
Pénteken rögtön három bronzérmet szereztek a magyar úszók, ebből az első kettőt egy házaspár, hiszen Telegdy Ádám 200 méter pillangón, majd felesége Kapás Boglárka 200 méter háton lett egyaránt harmadik. A harmadik dobogós eredmény az utolsó pénteki versenyszámban, a férfiak 4x100 méteres gyorsváltójában született, melyben a Márton Richárd, Szabó Szebasztián, Magda Boldizsár, Németh Nándor összetételű négyes harmadikként zárt.
Szombaton már magyar aranyérmeknek is tapsolhatott a Duna Aréna közönsége. Kapás Boglárka 400 méter vegyesen diadalmaskodott, míg Betlehem Dávid a magyarok háziversenyében férfi 1500 méter gyorson győzött. A hétvége második napján Márton Richárd 200 méter pillangón és a férfi 4x200 méter gyorsváltó Holló Balázs, Rasovszky Kristóf, Németh Nándor, Márton Richárd összeállításban egyaránt ezüstérmet szerzett.
A vasárnap során pedig három magyar versenyző ért fel a dobogóra a World Aquatics úszó világkupa-sorozatának harmadik, budapesti állomásán. Holló Balázs 400 méter vegyesen lett második. Női 800 méter gyorson legjobb magyarként Késely Ajna a harmadik helyen zárt. Majd a világkupa utolsó versenyszámában Sebestyén Dalma 200 méter vegyesen lett bronzérmes.
Ha a magyar sportközvélemény az indulókkal foglalkozik, akkor nem lett volna semmi gond, azonban jelen állás szerint a hazai úszósportot jobban foglalkoztatja az az egy versenyző, aki végül ígérete ellenére nem állt rajthoz a budapesti viadalon. Milák Kristóf.
Milák kihagyta az idei világbajnokságot motiválatlanság miatt, azonban az ekkor a hiányát pótolta Kós Hubert, aki egy aranyérmet elhozott Japánból a magyar úszóválogatottnak. Budapesten viszont nem állt rajtkőre és az egymás követő nyilatkozatokból az is kiderült, hogy egyáltalán nem tart ott, ahol ahhoz kéne tartania, hogy eredményes lehessen az olimpián Párizsban. Milákról hirtelen nyilatkozott szövetségi kapitány, az edző és a Magyar Úszó Szövetség elnöke is. Mindenki számon kérte rajta, hogy miért nem edz, és mit kéne ahhoz tennie, hogy utolérje magát. De a felelős nem kizárólag az olimpiai bajnok. Hiszen Milák Kristófról mindenki tudta, hogy nehezen kezelhető. Tudták ezt a szövetség illetékesei, amikor előző edzőjével Selmeczi Attilával szétváltak az útjai. A korábbi tréner nem teregette ki a szennyest, de az úszóberkekben tisztában kellett mindenkinek azzal lennie, hogy Milákkal nem lesz könnyű a következő három év. Milák öntörvényűsége ugyanis másfél év után már az új trénerénél is kiütközött. Egy úszózseni, aki nem szeretne úszni.
A Milák-ügy tanulsága nemcsak az, hogy nem lehet kivételezni senkivel, hanem az is, hogy abból a helyzetből, amibe most Milák és a szűkebb, valamint tágabb szakmai csapata került, nagyon nehéz lesz kikecmeregni. De most pontosan azoknak kell keménynek lennie, akik korábban úgy gondolták, hogy meg lehet majd oldani a helyzetet rábeszéléssel vagy üzengetéssel. Mert nem lehet. A közvélemény pedig lassan elfordulhat Miláktól, hiszen a rokonszenves srác szerepkört most felváltotta az önfejű fiatal. Aki azzal keresi a kenyerét, hogy naponta 8-10 kilométert leúszik. De ezt mégsem teszi meg.
Hogy innen lesz-e tényleg visszaút, azt csak találgatni lehet. De az ugyanúgy közös munka lesz a versenyző és stábja részére, ahogy korábban is volt.
