Első aranyérmünket ő szerezte az idei tokiói paralimpián, kardozóként kezdte, most sportjogásznak tanul és gondolatait érdemes megjegyezni! Hogy ki ő?
Veres Amarilla, aki a kerekesszékes vívók párbajtőr versenyében múlt csütörtökön szerzett aranyérmet a japán fővárosban. Egész pontosan a nők A
kategóriás küzdelmében, azaz a vívás szempontjából kevésbé sérültek között. A magyarok közül korábban csupán Szekeres Pál tudott győzni kerekesszékes
vívásban paralimpián - Barcelonában és Atlantában összesen háromszor -, így Veres Amarilla az első magyar női bajnok.
Előbb egy amerikai majd egy oroszt vert meg aztán következett a két kínai elleni bravúros győzelem az elődöntőben és végül a döntőben A BVSC-Zugló 28 éves sportolója honlapunknak elmondta: ahhoz, hogy egy ezüstérem arannyá változzon a rengeteg felkészülés mellett szerencsére és tökéletes mentális felkészülésre van szükség. Szerinte az egész magyar csapaton érezni lehetett az elejétől fogva a tüzet, mert mindenki úgy utazott Tokióba, hogy "ez a mi paralimpiánk lesz".
Az interjúban beszélt még edzőiről, életfilozófiájáról, tanulási terveiről, valamint a karanténos időszak nehézségeiről is. Nem rejtette véka alá saját
gyengeségeit sem és ahogy többször kiemelte "egy hatalmas csapatmunka eredménye a paralimpiai aranyérem".
Amarilla 2018 óta edz a zuglói klubban és azóta sokkal komolyabban készülnek a kard- és a párbajtőr versenyekre egyaránt, mert itt már külön edzők
segítik munkáját. A fénytáblák varázsáról is mesélt a bajnoknő, aki még kicsit pihenni szeretne aztán majd néhány hónap múlva kitalálja az új jelmondatot.
Abban hisz, hogy részcélonként kell haladni, azaz le kell bontani a nagy feladatot apró pici elemekre, mert úgy reálisabban látja az ember a távoli,
nagy célt. Hozzátette: “magadból kell magadnak adnod, motivációt csiholni, olyan igazán megedzettet, ami aztán tűzön-vízen átvisz".
Veres Amarilla 1993-ban született Békéscsabán, bal oldalára veleszületett bénulással. 13 évesen kezdett el vívni, akkoriban még az épek között. Később
kiderült, hogy betegsége miatt nem követheti az eddigi edzéstervet, ezért vívóedzőnek állt. Segédedzőként tevékenykedett, majd kipróbálta a
kerekesszékes vívást, 2014-től nemzetközi versenyeken is indult. 2016-ban Rióból, az első paralimpiájáról bronzérmesként térhetett haza.
A sport mellett tanulmányaira is nagy figyelmet fordít, sportszervezőként végzett a Nyíregyházi Egyetemen, most már a jogászi pályát vette célba.
