A Nemzetek Ligája indulásakor a szurkolók egy része meglehetősen szkeptikus volt a sorozat létjogosultságát illetően. Az első kiírás után kiderült, hogy ugyan lehet, hogy a 2020-as Európa-bajnokság lebonyolítási rendszerének kényszere, illetve a profit maximalizása szülte a versengést, de az nagyon hasznos lett.
A barátságos meccsek langyos közegét ugyanis sikerült alaposan felrázni. Azok a csapatok pedig, amelyek jól használták ki a ligát, jól érvényesültek az Eb-selejtezőkön is.
Ha csak magyar szemüvegen keresztül nézzük, akkor Marco Rossi csapata a Nemzetek Ligájában született meg, és ettől a sorozattól kapta meg az esélyt arra, hogy kijuthasson még a kontinensviadalra. Innen nézve nekünk különösen fontos ez a versengés, és különösen fontos október 8., a bulgáriai pótselejtező előtt.
Ha önmagában nézzük az idei két meccset, akkor mindenképpen látható az előrelépés. Elsőként azért, mert a magyar együttes feljebb került és elvileg komolyabb játékerőt képviselő nemzetek ellen, két meccs után három pontja van, amivel második a csoportjában. Ne feledjük: a soron következő világbajnoki selejtezők során csak a 10 csoportelső jut ki egyenes ágon Katarba, ami lássuk be a magyar csapatnak csak álom. A csoportmásodik helyhez is bravúr kell. Azonban a pótselejtezőbe nemcsak a másodikok, hanem a Nemzetek Ligájából az ott jól szereplő, de vb helyet nem szerzett két együttes is bejut. Ez azonban még messze van, a török és orosz mérkőzés tanulságai azonban már itt kopogtatnak.
Ami nagyon fontos, hogy Sivasban játszotta a Rossi-éra legjobb idegenbeli mérkőzését a magyar együttes. Ezt nemcsak a győzelem, hanem a mutatott játék alapján is állíthatjuk. A csapat végig támadó szellemben futballozott, és ami a legfontosabb, nem az ölébe hullott a három pont, hanem azt megszerezte. Ez a győzelem nagyon értékes, egyrészt mert a pótselejtező első meccse idegenben lesz, másrészt mert egy olyan gárdát láthatott a tévénézők közönsége, amely támadólag lépett fel az egész találkozón. Tegyük hozzá egy papíron erősebb ellenfél ellen.
Az oroszok elleni mérkőzés viszont rámutatott a hibákra is. A szbornaja nem véletlen volt ott a világbajnokságon a legjobb nyolc között. Ez a csapat még egy szintet jelentett feljebb, és ez ellen a gárda ellen mutatkozott meg, hogy a helyzetkihasználás nem lehet 50 százalékosnál rosszabb. Valamint, hogy a védelem önmagában kevés, hogy hárítsa az ellenfél rohamait. A bekkelés már a középpályásoknál megkezdődik. Az is tény, hogy az átlagos játék egy ilyen csapat ellen nem elég. Kimagasló kell.
Az orosz meccsen egy dologgal nem volt gond, az akarattal. A játék…nos azt csak a 60. perc után nevezhetjük jónak. Akkor viszont a gárda megmutatta, hogy van benne tartalék. Hozzátehetjük, mit nem adtunk volna egy ilyen utolsó fél óráért mondjuk a szlovákok ellen a budapesti Eb-selejtezőn.
Ami látszik, hogy Marco Rossi évek óta alakította ki a rendszerét, amiben mindenkinek megvan a helye, de minden változhat. Hiszen Nikolics Nemanja visszatérése a válogatottba másféle harcmodort irányoz elő, de a kétszer is cseréként besszálló csatár az oroszok ellen már eredményes volt.
Sallai és Szoboszlai hatalmasat fejlődött az elmúlt két évben, és az ő előre játékuk nagy segítség Szalainak. Sallai sokan kritizálták az első meccs után, azonban azt látni kell, hogy az agilitása és futómennyisége mennyit tesz hozzá a csapat támadásaihoz. Azt is látni kell, hogy Dzsudzsák Balázsnak ebben a válogatottban nincs helye. Klub nélkül főleg, de ami az arab világban elég, az Európában kevés. Fontos, hogy a válogatott együtt mozog és hiába volt kevés hadrafogható játékos, mégis úgy tűnik a két meccs alapján, a válogatott alappillérei jól tartják a csapatot.
Hogy mindez mire lesz elég Bulgáriában? Jósolni fölösleges, hiszen a bolgár válogatott is szemmel láthatóan jól használta ki az elmúlt hónapokat. De egy biztos, nem úgy kell várnunk a pótselejtezőt, hogy csak reménykedünk, hanem igenis reális esély van arra, hogy a play-offban a magyar válogatott kiharcolja az Eb-részvételt.
