Minden versenysorozatát befejezettnek nyilvánította hétfőn és nem hirdetett bajnokokat a Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ).
"A mai napon töröltük a 2019/20-as versenyévadot. Nagyon szerettük volna folytatni az utánpótlás és a felnőtt bajnokságokat is, de sajnos a kiírások és a sportév alapján annyira átnyúlnának a következő évadba, hogy ezt nem teszi lehetővé" - nyilatkozta Vári Attila, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke. Nem avatnak idén bajnokot, az új szezon pedig a tervek szerint augusztusban a Magyar Kupa küzdelmekkel kezdődhet majd.
A döntés, amelyet a sportág vezető testülete meghozott tulajdonképpen csak idő kérdése volt. A kérdés csak annyi, hogy mindez nem jött-e későn? Hiszen azt már a vízilabda vezetői is hangsúlyozták korábban, hogy az újrainduláshoz legalább egy hónap vízben töltött időszak kell majd a csapatoknak, ami elengedhetetlen a sérülésmentes folytatáshoz.
Az együttesek vártak, a játékosok pihentek. Az összes csapatsportágban közben lefújták a küzdelmeket, miközben a vízilabdások egy nyári bajnoki befejezésben bízhattak. Azonban azt is mindenki tudta, hogy a szerződések nyár közepéig szólnak, azaz az egy hónapos felvezetéssel kalkulálva mindez hazárdjátéknak tűnt, kicsi odsszal.
A nemzetközi kupákat már korábban lefújta az európai szövetség, és ma még nemzetközi indulókat sem hirdetett az MVLSZ.
Amikor március 14-én felfüggesztették a küzdelmeket talán még lehetett bízni a gyors folytatásban, de aztán egyre több intő jel érkezett. Az OSC-ből kiszállt a fő támogató. Igaz úgy tűnik, hogy azzal, hogy átpártolt a Vasashoz nem szűnik meg az élvonalbeli vízilabda Újbudán. Sőt. Az új főszponzor a MOL, új irányt is adhat a klubnak, azaz csak magyar játékosokkal folytatódhat majd a gárda története.
A koronavírus-járvány pedig fizetéscsökkenést hozhat, kevesebb légióst és egészen más gazdálkodást. Ugyanis a hétfői bejelentéssel párhuzamosan úgy tűnik, hogy a Vízilabda Szövetségnek nem kell majd döntenie a kiesőkről. Az Egri Vízilabda Klub ugyanis bejelentette a fizetésképtelenséget, ami több dolgot is jelenthet. Egyrészt szabad, klub nélküli játékosokat a piacon. Aztán az egri vízilabda újragondolását, akár már a másodosztályban. Ami viszont a legfontosabb kérdés, hogy a 300 utánpótláskorú játékossal mi történik? A klub csődje, hogyan befolyásolja az ő jövőjüket?
Több száz kilométerre Egertől, Szombathelyen előre menekültek. Nem várva meg a csődöt, bejelentették, hogy jövőre nem előre lépnek, hanem hátra. Azaz csak az ob1-et tudják vállalni.
Persze ezek a döntéseket nem akarja senki a vízilabdázók csúcsszerve nyakába varrni a késői döntés okán. De azt be kell látni, hogy hiába a több olimpiai bajnoki cím, a sportág nem képes akkora bevételt termelni, ami eltarthat ennyi játékost, ilyen összegekért. A közvetítési jogdíjak a labdarúgáshoz képest jelképesek, jogszerűen a tao nem mehet az élsportra, a jegybevétel kicsi. Ehhez képest pedig a több százezres fizetések a kluboknál (és itt nem csak az élcsapatokról beszélünk) nem kitermelhetőek.
A legfontosabb persze, hogy a klubok, ahogy az Eger is túléljék. Ugyanis a piramis csúcsára is szükség van. Azonban az is biztos, hogy a következő hónapok elsősorban nemcsak arról az alapozásról fognak szólni, amely a vízben történik majd, hanem a háttér újraépítéséről is. Talán nem túlzás arról beszélni, hogy a magyar sportban új helyzettel kell majd szembenéznie mindenkinek. Azt pedig csak remélni lehet, hogy ez mindenkiből a legjobbat hozza ki ebben a válságban.
