A magyar női kézilabda-válogatott a franciák elleni 26-21-es vereséggel zárta a világbajnokságot. A 14. hely ellenére az olimpiai kvalifikáció esélye még megmaradt.
A magyar női kézilabda-válogatott az utolsó találkozóján is másolta az idei világbajnokság kulcsmeccsein mutatott teljesítményét. Ugyanis hiába vezetett sokáig végül kikapott. Igaz a vb-címvédő franciák elleni vereség egy olyan eredmény, amit a legkevésbé sem kell magyarázni, még úgy sem, hogy a mérkőzés tétje a 13. hely volt. A 26-21-es francia siker mindenesetre azt jelentette, hogy a vb vigaszdíjának is nevezhető Elnök-kupa trófeája a galloké lett. A mieink pedig a 14. helyen végeztek. Ennél csak egy rosszabb magyar világbajnoki szereplés volt a történelemben, a két évvel ezelőtti 15.
Ez pedig még mindig érhet olimpiai szereplést. Igaz ez már a középdöntős válogatottak szereplésétől függ. A Norvégia, Hollandia, Oroszország, Svédország, Románia ötösből négynek mindenképpen ott kell lennie a bűvös 2-7. valamelyikén ahhoz, hogy a mieink megkapják az esélyt arra, hogy ott lehessenek az olimpiai pótkvalifikációs tornák egyikén a tavalyi Eb-szereplésük alapján. A nehezebb jelen pillanatban az, hogy ott legyünk. Onnan kijutni az olimpiára, már könnyebb útnak tűnik. (Mindezen persze változtathat a WADA hétfői döntése, miszerint az orosz sportolók nem lehetnek ott a jövő évi olimpián.)
„El kell gondolkodni azon nekünk klubedzőknek is, hogy mekkora a felelősségünk abban, hogy ezek a játékosok nem hozták ki magukból a legjobbjukat a világbajnokságon.” Ezt Szabó Edina mondta a franciák elleni helyosztó után a M4 Sport stúdiójában. Az tehát biztos, hogy el kell gondolkodni a hogyan továbbon. Kim Rasmussen évek óta építgeti a válogatottat, az utánpótlásunk jó, ezt a világversenyeken bizonyítja szinte minden korosztály. Ezen a vb-n azonban senkinek sem ment igazán a játék. Persze sokszor feltett kérdés, hogy az élcsapatok sikereiből mit profitál a válogatott. Hiszen idén Bajnokok Ligáját nyert a Győr, és EHF-kupát a Siófok, igaz tele légiósokkal.
De ez egy nagyobb szabású kérdés. A világbajnokságnak pedig voltak azonnali kérdőjelei is. A magyar válogatott átlövői több meccsen is tudásuk alatt teljesítettek. A románok ellen nem sikerült megoldani a szituációt, amikor az ellenfél lehozta a kapusát és kvázi emberelőnyben támadhatott. Voltak olyan játékosok, akik nem bírták cipelni azt a terhet, amit rájuk raktak. A csapat rendre nyert helyzetből vesztett. Az európai gárdák ellen nem ment. Hiszen Kazhasztánt, Szenegált és Argentínát sikerült csak megverni. Mindössze három győzelem. De még így is egy pontnyira volt a középdöntő. Ami összejöhetett volna, hogyha a román válogatott nem kap egy nyilvánvalóan nagy jóindulattal befújt büntetőt nyolc másodperccel a vége előtt a magyar csapat ellen. Ez viszont már a sportdiplomáciai erőnket kérdőjelezi meg. Mekkora súlyunk van akkor, hogyha Kim Rasmussenre utazhatnak a bírók a román-magyar utolsó 10 percében?
A szövetségi kapitány vállalta a felelősséget. Persze ezzel nem oldódott meg semmi. Mert ha mégis sikerülne elérni a pótkvalifikációs tornák egyikét, ott is legalább másodiknak kell lenni. A férfi válogatott pedig már a tavalyi vébén bizonyította, hogy nem olyan könnyű legyőzni egy-egy afrikai gárdát sem.
A tény viszont tény: a válogatott 14. helye a világbajnokságon csalódás. Persze most kapkodni fölösleges. Elég megvárnia a szövetségnek a középdöntős csoportmeccseket, hogyha bármilyen konklúziót le akar majd vonni. Hiszen talán tényleg összejön a hőn áhított pótkvalifikáció.
a 13. helyért:
Franciaország-Magyarország 26-21 (12-12)
Kumamoto, v.: Alpaidze, Berezskina (oroszok)
lövések/gólok: 42/26, illetve 50/21
gólok hétméteresből: 4/4, illetve 3/3
kiállítások: 6, illetve 4 perc
Magyarország: Kiss É. - Lukács 7, Kovacsics 3, Tóvizi 2, Háfra, Tomori 2, Schatzl 1, cserék: Kiss N., Tóth G., Pásztor, Vámos, Szabó L. 3, Márton G. 3, Bíró, Klujber, szövetségi kapitány: Kim Rasmussen
