- Mi járt az utolsó lövés előtt a fejedben?
- Már eleve úgy álltam be a térdelő után a lőállásba, hogy nem lehet hibázni, hiszen a térdelőben több hibát lőttem, mint tegnap összesen. A fekvőmet 397-re kihoztam úgy, hogy a kilencesek között két 9.9 és egy 9.8 volt. Majd az állóban megpróbáltam a lehetetlent, ami majdnem sikerült is. Az utolsó lövés tökéletes volt érzésre, a szórásom alacsony volt. Akár lehetett volna tízes is, sajnálom. Azon is úszott el a döntő, de persze nem azon múlt, hanem a térdelőn. Az állómra azért nagyon büszke vagyok, hiszen nagyon mélyről kapaszkodtam vissza, és nem adtam fel, ami pozitívum a jövőre nézve. Tegnap és korábbi versenyeken is megmutattam már, hogy a térdelőben is a világ élvonalába tartozom, csak most ez a verseny sikerült így. Van egy világbajnoki 7., 9. és 12. helyezésem, számszakilag ez annyira nem szörnyű.
- Dühös vagy? Csalódott? Hogyan lehetne leírni most a lelki állapotodat?
- Érzelmi hullámvasútnak nevezném. Reggel magabiztosan, kétségek nélkül álltam be a lőállásba, aztán mégsem úgy alakult a térdelő, ahogy szerettem volna. A legnehezebb helyzetből is talpra tudtam állni. Amikor kijöttem a 120. lövés után a lőállásból, még úgy tűnt, hogy bejutok a döntőbe. Egy teher leesett a vállamról. Aztán mondták, hogy még sincs meg, kilencedik lettem. Ez egy óriási ütés volt. Úgyhogy mindenféle érzés kering most bennem. Tudom, hogy a képességeim alapján, hol helyezkedem el a világban és amit most a sors elvett, azt még vissza fogja adni egyszer az életben.
- Az olimpiai kvóta meglesz Tokióra, ugye?
- Attól nem aggódom, hogy ne szerezném meg az olimpiai kvótát az előttünk álló kvalifikációs időszakban. Ma is csak belső tízesekkel nem jutottam a döntőbe. Csak azért fáj, ami történt, mert én világbajnok akartam lenni, és most egy lehetőséget elszalasztottam Csangvonban. Azt pedig még nem tudjuk, hogy a következő vb négy vagy három év múlva lesz. Mindenesetre szeretnék még nagyon sok sikert szerezni Magyarországnak.
