Hogy mi a receptje egy váratlan, kiemelkedő eredménynek? A hétvége egyik legnagyobb meglepetését jelentő ifjúsági siker hátterét vizsgálva pillanatok alatt találunk néhány összetevőt. Adva van például a jó szarvasi levegő, egy egykori kajakos apuka, egy elhivatott edző, egy monotóniát tűrő, harcos srác - és akkor a folyton csuklón lévő kabalakarkötőről még nem is beszéltünk… A plovdivi ifjúsági vébén 500 és 000 méteren is diadalmaskodó Kós Benedeket egy szusszanásnyi pihenőn, a Balaton partján értük utol.
- Hányadik interjúdat adod a verseny óta?
- Azért még nem volt olyan sok….
- Milyen érzés, hogy hirtelen a figyelem középpontjába kerültél? Az egyik főcím már egyenesen az „új király” titulussal emleget…
- Nagyon furcsa. Sokan gratuláltak Szarvason is, meg mindenütt. De ez engem annyira nem foglalkoztat. Próbálok inkább a kajakkal foglalkozni.
- Sokakat megleptél a teljesítményeddel, még akkor is, ha a tavalyi eredményeid révén hallhatták már a neved. Számodra mennyire jelentett meglepetést a két arany?
- Mivel versenyeztem már velük, ismertem a korosztályomat és az alapján számítottam rá, hogy dobogóra állhatok. Ennél többet viszont nem mertem volna elkiabálni. Az, hogy ilyen rövid idő alatt sikerült átlépnem a riválisokon, hatalmas öröm.
- Mindemellett, valószínűleg sokan találgatják most, hogy vajon a tehetséged ennyire kimagasló vagy a formaidőzítés volt ilyen szerencsés…
- Az biztos, hogy most nagyon jó formában voltam. Tavaly ez nehezebb volt, mert nagyon sokszor kellett topon lenni; párosban En-n, vb-n, így aztán az ORV-re már nem is tudtunk olyan jó formát kivinni.
- Ha már a formánál tartunk, a megjelenéseddel azt a meggyőződést erősíted , hogy Szarvasról csupa jókötésű, szőke fiatalember érkezik a sportágba.
- Lehet, hogy tényleg több ott a jó alkatú ember, nem tudom….
- Komolyra fordítva: a fizikai adottságokon túl milyen pluszt adhat az, ha valaki Szarvasról indul?- Az biztosan nagy előny, hogy ott a holtágon bármikor tudunk edzeni. Meg az én esetemben az is sokat jelent, hogy az edzőtársaimmal nagyon tudjuk húzni egymást.
- Szóval szorosan ott nyomulnak már a sarkadban?
- Annyira még nem, de azért oda kell figyelni rájuk.
- A teljesítményed többek közt azért is figyelemreméltó, mert nem holmi „szimpla” rajt-cél győzelmet arattál. Mondhatjuk azt, hogy az átlagnál nagyobb harckészség jellemez?
- Azt mondják, hogy fejben is elég erős vagyok… Ha valamit akarok vagy ha valamit eldöntök, akkor azt kiharcolom, megcsinálom.
- A családodban van sportoló rajtad kívül?
- Apukám kajakozott, de fiatalon abbahagyta. Többféle sportot kipróbáltam; úsztam is, aztán ő ajánlotta a kajakot. Én meg ennél maradtam.
- Mi fogott meg?
- Igazából az, amikor régebben még sok időnk volt és tudtunk ott az osztálytársaimmal játszani: focizni, tengózni.
- Akkor még nem mondta senki, hogy később ennyire melós lesz, hogy tizennyolc évesen még fesztiválozni sem lesz alkalmad…. vagy jut ilyesmire időd?
- Á, arra tényleg nincs…
- Mire van?
- Az edzéseken kívül másra nem nagyon. Tévézés, meg alvás. Ez volt egész nyáron. Ezt tényleg nem mondta előre senki, de magától belerázódtam. Elég monoton tud lenni, de nem gondolkodsz, csak jársz edzésre. Ennyi.
- Van valamilyen sajátos, „ kósbenedekes” rituáléd?
- Megigazítom a nyakláncom medálját, hogy jó helyen álljon a póló alatt és hozzáérek a lapáttoldáshoz, megnyomkodom, rendben van-e. Meg van egy karkötőm, amit még tavaly a négyessel vettünk , amikor kinn voltunk a vb-n és azóta folyamatosan rajtam van. Olyan kabalaféle lett, szerintem. Azt szoktam lerázni még a csuklómra, amennyire csak lehet.
- A többiek is hordják?
- Nem tudom.
- Egyéb technikai vagy taktikai sajátosság verseny előtt?
- Az edzőmmel, Nyerges Attilával idén kezdtünk el úgy készülni a vb-re, hogy lemegyek egy órával korábban, evezek egy kört, aztán melegítgetek és megint le a vízre. Ez most be is vált. Más különösebb nincsen. Zenét szoktam még hallgatni a döntők előtt, meg van néhány nyugtató gyakorlat, amit anyukám tanított, aki pszichológus.
- Akkor családi szinten minden együtt van, ami a sportsikereidhez hozzájárulhat…
- Igen, főképp, hogy apukám masszőr is volt korábban.
- Hogyan fogadták a sikereidet?
- Hú, nagyon örültek neki! Apa is számított rá, hogy dobogón lehetek, de a dupla győzelem számára is óriási dolog volt. Az meg, hogy ilyen kiélezett versenyben, szinte az utolsó ötvenen tudtam nyerni, még értékesebbé tette számára az egészet.
- Példaképed van?
- Vannak… például Kozák Danuta, Kammerer Zoli és Dombvári Bence.
- Kamerát mindenképp említettem volna, hiszen utoljára ő tudta produkálni azt, amit most te. Bence pedig ifjú titánként - legalább ilyen szőkén és energikusan - szerzett hasonló, bravúros kettős győzelmet annak idején a moszkvai Eb-n. Van róla emléked abból az időből, amikor még Szarvason kajakozott?
- Nem emlékszem, de ettől még láthattam ott evezni.
- Azzal a gondolattal megtaláltak már, hogy egy fiatalon szerzett nagy siker után könnyen el lehet szállni?
- Igen, céloztak erre többen is. A doki is mondta, hogy most más időszámítás kezdődik, de ugyanannak kell maradni.
- Számodra ez kihívás?
- Én ettől nem félek, nem vagyok az az elszállós típus.
- Az U23-as átmenettől sem tartasz?
- Biztos nem lesz egyszerű, de majd meglátjuk. Mindenkinek át kell mennie rajta, másképp nem lehet.
