Ötven, hatvan és hetven évvel ezelőtt végzett hallgatóit köszöntötte a héten a Testnevelési Egyetem, köztük az 1923-ban született Puskás Antalt, akinek még mindig szálfaegyenes tartása, jó a kedélyállapota, ráadásul az esze is úgy vág, mint egy húszegynéhány évesé. Kilencvennégy évével ő volt az ünnepség rangidőse, egyike annak a három évfolyamtársának, akik rubin diplomát vehettek át.
Puskás tanár úr 70 évvel ezelőtt – a II. világháború utáni első olimpia, az 1948-as londoni nyári játékok esztendejében - fejezte be a tanulmányait a testnevelőtanár képzés patinás intézményében, ahová most Bécsből érkezett.
„Az osztrák fővárosban telepedtem le, de sűrűn látogatok Magyarországra, mert ez a hazám, itt él a három gyerekem és a hat unokám is. Ma is felgyorsul a szívverésem, ha belépek az Alma Mater kapuján, és mint egy varázsütésre, a régi szép emlékeim hatása alá kerülök. Falusi néptanítóként a még több tudás megszerzésének reményével jelentkeztem a TF-re, ennek a csodás intézménynek a falai között tanultam ki a tanári szakmát, és ívódott örökre belém a sport szeretete. Nagyszerű tanáraim voltak, igazi professzorok. Áhítattal hallgattam kedvencem, Mező Ferenc sporttörténeti előadásait, akiben egy különleges olimpiai bajnokot, az 1928-as amszterdami művészeti versenyek győztesét tisztelhettem. Oktatóm és mentorom volt egy másik olimpikon is, az atlétának és kosárlabdázónak is kiváló Bácsalmási Péter, akinek a munkássága egybe forrt a TF sikerekben gazdag történetével” – így emlékezett a múltra az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó Puskás Antal.
Rövid ideig a budai Toldi Gimnáziumban tanított, annál jóval hosszabb ideig a gödöllői Agrártudományi Egyetemen, amelynek tanszékvezető tanárként oroszlánrésze volt abban, hogy bevezették a heti két órás, kötelezően előírt testnevelési foglalkozásokat. A kezdeményezésre a szomszédos országok társintézményei is felfigyeltek, és maguk is rendszeres testedzésre késztették az egyetemi hallgatókat.
„Életem különleges korszakának számított az a húsz esztendő, amit atlétaedzőként Västeras városában, a svéd atlétika nemzeti fellegvárában töltöttem el. Két évtized leforgása alatt 540 fiatal sportoló került a kezeim alá, köztük egy ideig az 1976-os montreali olimpián a 3000 méteres akadályfutásban aranyérmet nyert Anders Garderud is. A középtávfutóink a svéd bajnokságban rendre elsöprő sikerrel szerepeltek.” - folytatta a veterán tanárember, aki versenyzői éveiben előbb a TFSE, majd a Vasas távol- és hármasugrójaként sorra nyerte a magyar bajnoki címeket.
A mozgás és a testedzés ma is a mindennapjainak a része. Reggelente 30-40 percen át tornagyakorlatokat végez, hetente 2-3 alkalommal hosszú sétákra indul. Sajnálja, hogy futásra és teniszezésre már nem vállalkozhat, de így is korát meghazudtolóan friss, irigylésre méltóan jó karban van. Nem titkolja, hogy a vas és a rubin diploma átvétele után a gránitért is szívesen eljönne Bécsből Budapestre, amelyre legkorábban 2023-ban kerülhet sor. Ha minden szépen alakul és sikerül tartania a mai formáját, éppen a századik születésnapjának esztendejében.
