A feljutás a nap első meccsén, a szlovén-ukrán találkozón eldőlt, így a mieink a házigazdák ellen már tét nélkül léptek jégre.
Ez meg is látszott a magyarok játékán. A feljutásért érkeztek Tychy-be, és a szlovénok ukránok elleni győzelme okozta csalódás rányomta bélyegét a Lengyelország elleni meccsre. Az első harmad harmadik percében vezetést szerzett a házigazda, a mieink csak kapuvasig jutottak. A másodikban hiába támadott a magyar csapat vehemensen és aklakította ki a helyzeteket sorra, a lengyelek tovább növelték az előnyüket, sőt a 38. percben már 4-0-ra vezettek (nyolc lövésükből három a hálóban kötött ki). A harmad vége előtt sikerült a szépítés Horváth Bálint révén. A záró játékrész elején Papp Kristóf volt eredményes előnyből, ami visszahozta a meccsbe a mieinket, ám a folytatásban az akarás ugyan megvolt, de ehhez eredményesség nem párosult. Maradt a 4-2 a lengyelek javára, és így a magyar válogatott bronzérmes lett.
Vas Márton vezetőedző: “Sajnos odaadtuk az első két harmadot az ellenfélnek. Nem tudtunk úgy játszani, ahogy szerettünk volna, szerintem egy kicsit csalódottak voltak a srácok a szlovén–ukrán mérkőzés eredménye miatt, amit nem lehetett kizárni. Nagyon sokat dolgozott azon a stáb, hogy kirántsuk őket ebből a lelki gödörből. A harmadik harmadban már sokkal lendületesebben törtünk kapura, sokkal nagyobb nyomást tudtunk gyakorolni az ellenfélre, mint azelőtt. Az egész tornáról azt gondolom, hogy nagyon jó karaktere volt a csapatnak. Sokan sajnos nagyobb nyomást tettek magukra, mint kellett volna, de ezt meg kell tanulniuk kezelni. Összességében mindenki felvette a munkásbakancsot, és rengeteget dolgozott azért, hogy minél előrébb végezzünk. Egy kicsit a fejeket kell még jobban összeszedni. Ez hosszabb távú feladat, de biztos vagyok benne, hogy az itteni tanulságok alapján is tovább tudnak haladni afelé, hogy komplett játékosokká váljanak.”
Kiss Roland csapatkapitány: “Elég gyengén kezdtünk, de később már éreztem a tüzet a csapatban. Az első harmad után azt gondoltam, vissza tudunk jönni a meccsbe. Ehhez képest a második is rosszul sikerült. A harmadikról azt tudom mondani, hogy nem volt elég energiánk, hogy egyenlítsünk és nyerjünk. A szlovénok elleni vereség sokat kivett belőlünk, mind motivációban, mind fejben, mind energiában. A torna első három meccse mindenképpen nagy pozitívum a számunkra, mindháromszor hatvan percen át tudtunk csapatként játszani, egységesek voltunk, ez látszott is. A szlovén meccsen is nagyon jól kezdtünk, de a vége nem úgy alakult, ahogy szerettük volna.”
Császár Hunor: “Nem álltunk bele százszázalékosan, akartuk a győzelmet, de nem eléggé. A lengyelek letámadtak minket, ránk jöttek erősen. Igaz, hogy volt egy harmad, amit megnyertünk, de ők most többet tettek a sikerért. Ahhoz képest, hogy úgy indultunk neki a világbajnokságnak, hogy megnyerjük, a végére kicsit elfáradtunk. A szlovénok ellen elvesztettünk egy harmadot, és azon el is úszott az arany.”
Madácsi Benedek: “Jó volt a csapatunk, összeszoktunk, de nem esett jól, hogy az utolsó meccsen nem az aranyért küzdhetünk. A szlovénok elleni meccsen nem lett volna szabad úgy elbuknunk az utolsó harmadot, a lengyelek ellen pedig fejben kellett volna jobban ott lennünk.”
Péter Donát: “Ez volt az első U20-as világbajnokságom, úgy gondolom, nem ment rosszul a játék, élveztem is, és összességebben nem vagyok elégedetlen sem a saját teljesítményemmel, sem a csapatunkéval. Pörgettük végig a sorokat, nem volt jelentősége, hogy az elsőben vagy a negyedikben játszom, ezen a szinten minden egyes cserére motiváltan kell bemennie egy játékosnak.”
Szalma Zsolt: “Az első két harmadban semmi sem működött, nagyon könnyű gólokat engedtünk nekik, a fejünkre nőttek. A harmadik harmadra összekaptuk magunkat, komoly csapatmunkát végeztünk, de ez ma sajnos csak ennyire volt elég.”
