Négy számra nevezetett be, de továbbra is elsősorban a 200 pillangótól várja a legtöbbet Kenderesi Tamás, aki most először méretteti meg magát újra a Duna Arénában, hogy a tavalyi budapesti világbajnokságon meglepetésre nem sikerült dobogós helyet megszereznie.
Győzelemre pályázott, de érem nélkül távozott a Duna Arénából a tavalyi vizes világbajnokság 200 méteres pillangó döntője után Kenderesi Tamás, aki ma sem tudja, hogy mit rontott el akkor. A pécsi úszó most nem azért nevezett be a FINA Világkupára, hogy feledtetni próbálja a tavalyi csalódást keltő helyezését, hanem sokkal inkább azért, hogy „élesben” próbálja ki magát a novemberi rövidpályás országos bajnokság és a decemberi „kismedencés” világbajnokság előtt. Nem könnyített a tempón, vetélytársaihoz hasonlóan ő is „edzésből” érkezett a Duna Arénába.
Kenderesit négy számra nevezte be Tari Imre, az edzője, „magától értetődően” az 50, a 100 és 200 pillangóra, valamint a 200 gyorsra, amit Tamás a tőle megszokott makacsággal a pillangó szintjére szeretett volna felhozni.
„Könnyen lehet, hogy ez a mostani verseny lesz az én 200 gyorson „hattyúdala”, mert nem úgy haladok, ahogy elképzeltem – nyilatkozta a 21 esztendős úszó a Duna Aréna Hírlevelének. – Megmaradok a kaptafánál, azaz a pillangó mellett, és továbbra is úgy gondolom, hogy ebben az úszásnemben még sokat tudok fejlődni. Egyéni csúcsokat szeretnék dönteni, és úgy eljutni a tokiói olimpiára, aminél nagyobb kihívás nincs a számomra.”
A 2014-ben ifjúsági olimpiát nyert Kenderesinek idén tudomásul kellett vennie, hogy hazai vetélytársai közül a 200 pillangót nála is gyorsabban tudja leúszni a nála is fiatalabb Milák Kristóf, aki márciusban kis híján világrekordot javított a magyar bajnokságon. Kristóf, aki az EB-n is megelőzte Tamást, most „igazoltan” hiányzik a Világkupáról, mert a Buenos Aires-i ifjúsági olimpián képviseli a magyar színeket.
„Jó formában vagyok, de nem lettem magabiztosabb attól, hogy Kristóffal most nem kell összemérni a tudásomat. Mindig is csak a magam felkészülésével és versenyzésével foglalkoztam és ez most is így van. Kemény ellenfél a távollétében is akad, elég, ha Cseh Laci és a dél-afrikai Chad le Clos nevét említem.”
Tari Imre szerint nagyon kell most Tamásnak egy olyan egyértelmű és bíztató visszajelzés, amely megerősíti a munkába vetett hitét. A edző szerint a Glasgow-i Európa-bajnokságon kiharcolt ezüstérme egy nehéz és gondokkal terhelt időszak végét jelentette, egyúttal az edző-versenyző kapcsolatot is kellőképpen megerősítette.
„Örülök, hogy újra a Duna Arénában versenyezhetek, még jobban annak, hogy várhatóan éppen olyan lesz a hangulat, mint a tavalyi világbajnokságon. A tét persze egészen más, de azért érzem a lelkem mélyén, hogy ha belépek az uszodatérbe, el fog kapni a harci láz, felszívom magamat, és ha nem hibázok, még egy jó időt is produkálhatok” – mondta befejezésül a magabiztosnak tűnő Kenderesi Tamás.
