Gera Zoltánnak egyelőre furcsa, hogy nem tud annyit segíteni a válogatottnak, mint játékosként, de rengeteget tanul, és próbál mindent ellesni Marco Rossiéktól.
“Könnyebbre számítottam” - mondta a MOL-csapatnak nevetve Gera Zoltán, amikor az októberi Nemzetek Ligája-mérkőzések után megkérdeztük, milyen érzés a pálya széléről nézni azt a csapatot, amit játékosként nemrég még ő irányított.
“Mit tagadjam, hiányzik a játék. Nagyon szeretem a labdarúgást, és ez nagy váltás számomra, ami a napi munkát illeti. Abból a szempontból viszont mégsem akkora, hogy a közeg megmaradt, ugyanazokon a helyeken, ugyanazokkal az emberekkel dolgozom együtt, és mivel a válogatottnál és a Ferencvárosnál is nagyon barátságos, befogadó közösség dolgozik, ez nagyban megkönnyíti a beilleszkedésemet.”
Gera Zoltán telitalálat volt Marco Rossi, illetve a szövetség részéről is. Az utóbbi évek legjobb magyar labdarúgója a legtöbb kerettagot csapattársként is ismerte, otthonosan mozog a magyar futballon belül, de komoly nemzetközi tapasztalattal is rendelkezik, így egyszerre tud hasznos lenni a válogatott stábja és a csapattagok számára is.
“A legfontosabb szerepem talán az, hogy én vagyok a kapocs a játékosok és a Marco Rossi vezette stáb között. Mivel minden játékost ismerek, és sokakkal van kimondottan közvetlen viszonyom, nekem könnyebben elmondják, mi nyomja a szívüket, mit látnak problémásnak a csapat környékén, vagy akár azt is, hogy milyen posztokon, milyen szerepkörben érzik magukat a legjobban”- magyarázta Gera.
“Marco Rossi általában megvitatja velünk, stábtagokkal is a taktikai kérdéseket is, velem pedig külön azt is, hogy egyes játékosok mennyire alkalmasak a nekik szánt szerepre úgy a játéktudásukat, mint a karakterüket illetően. Nekem talán bátrabban fogalmazzák meg a gondolataikat, és az őszinteség nagyon fontos egy olyan időszakban, amikor csapatot építünk.”
“Ez fontos feladat, de azért a felelősség nem az enyém, hanem a kapitányé, és ez óriási különbség. Most látom csak, milyen nyomás alatt dolgozik egy vezetőedző illetve szövetségi kapitány. Én még csak tanulgatom ezt a szakmát, és nagyon boldog vagyok, hogy olyan jó közegben tehetem meg, amilyet Marco, Cosimo [Inguscio másodedző - a szerk] és Giovanni Costatino teremtenek a csapat körül. Gyűjtöm a tapasztalatokat - ebből a szempontból kicsit hasonlít a helyzetem a válogatottéra - és próbálok minél többet ellesni a szakemberektől” - tette hozzá a 97-szeres válogatott exjátékos.
A jelenlegi magyar válogatott talán legnagyobb gondja, hogy nincs a pályán egy olyan szellemi vezére, amilyen Gera Zoltán volt. Ezt a kérdést feszegettük a MOL Vidi középpályásával, Kovács Istvánnal is az athéni mérkőzés előtt, és Kokó is megerősítette, hogy borzasztó nehéz pótolni azt a fajta pozitív kisugárzást és játékintelligenciát, amit Gera adott a válogatottnak.
“Megváltozott a helyzetem, és be kell vallanom, nem érzem úgy, hogy annyit tudnék segíteni a vonalon kívülről, amennyit a pályán hozzá tudtam tenni a csapathoz. A pályán kívül alaposan beszűkülnek a lehetőségek, nagyon kicsi az a mozgástér egy-egy meccs alatt, ahol hozzá lehet tenni. Egyszerű az oka: a játékosok nem hallják, amit a vonal mellől bekiabál nekik az ember” - tette hozzá mosolyogva Gera.
“Ez a bizonyos vezérszerep különleges dolog. Erre nem kijelölnek valakit, hanem a játékosnak kell felküzdenie magát arra a szintre, hogy egy-egy mondata, gesztusa, iránymutatása fontos legyen az egész csapat, és külön minden egyes játékos számára. Ez nem olyan dolog, amit megtanul az ember. Belülről kell jönnie, a személyiségéből kell fakadnia.
"A másik dolog az, hogy ez természetesen nem megy egyik pillanatról a másikra. Sokat kell dolgoznia egy játékosnak, és türelmesnek kell lennie, hogy ezt a státuszt elérje, még akkor is, ha alkatilag egyébként alkalmas a feladatra.”
“Szerintem most nálunk többen is vannak, akik képesek lehetnek betölteni ezt a szerepet. Gula [Gulácsi Péter] sokat beszél, irányítja a védelmet, és hasonló a helyzet Kádár Tomival is. Aztán ott van Szalai Ádi, aki abszolút átérzi, mit jelent csapatkapitánynak lenni. De persze ez a bizonyos vezér ideális esetben középpályás, úgyhogy ebből a szempontból Nagy Ádinak lenne a leginkább testhezálló a feladat a jelenlegi keretből - Dzsudzsák Balázs távollétében.”
“Vannak olyan játékosaink, akik még nem tartanak ott, hogy egy egész csapat gondjait a vállukra tudják venni. Ők egyelőre a saját feladatukkal birkóznak, ezért is mondtam, hogy kell a nemzetközi rutin, mert amint automatizmussá válnak a saját posztjuk követelményei, onnantól könnyebb a többieket is irányítani.”
“Egyébként amellett, hogy a mostani keretből is többen alkalmasak rá, azt is látni kell, hogy van néhány olyan tehetséges játékosunk, akik rohamosan fejlődnek, és hamarosan már a válogatottban is kulcsszerep várhat rájuk."A kor, a tapasztalat fontos, de ebben az esetben az egyéniség még fontosabb, így nem elképzelhetetlen, hogy egy fiatal játékos nagyokat ugorva gyorsan felér a létra tetejére” - tette hozzá Gera.
A válogatott egykori vezére szerint az első három Nemzetek Ligája-mérkőzésen folyamatosan érezni lehetett, hogy fejlődik a csapat, és bár az észtországi meccs nem sikerült a legjobban, Gera szerint a tallinni döntetlent sem kell a kukába dobni.
“Lőttünk három gólt idegenben, ami azért manapság már sehol sem könnyű feladat, és a fiúk keményen odatették magukat. Nem akarunk kibúvókat keresni, az eredmény egyértelműen csalódás volt, és bár elkerülhető gólokat kaptunk, senki nem hibáztat senkit. Marco is mindig kiemeli: ahhoz, hogy az ellenfél csatárához eljusson a labda, végig kell mennie az egész csapaton, így soha nem egy ember felelős egy bekapott gólért. Észtországban az ellenfél kimagasló százalékban használta ki a helyzeteit, de be kell vallanunk, hogy mi sem játszottunk jól.”
“Az első három Nemzetek Ligája-mérkőzésen viszont folyamatosan érezni lehetett, hogy lépegetünk előre. Kellett egy kis idő, hiszen új szakmai stáb és új koncepció van a csapatnál, de ennek ellenére játékban minden meccsen sikerült előre lépnünk - ha az eredmény nem is feltétlenül mutatta.”
“Én úgy gondolom, van potenciál a mostani válogatottban. Vannak hiányposztok, amikre még meg kell találni a megfelelő játékosokat, de ha az olyan tehetséges játékosok, mint Sallai Roland, vagy éppen Nagy Dominik folyamatos játéklehetőséghez jutnak, még sok örömünk lesz a játékukban. Az a pozitív légkör, ami most a válogatottnál uralkodik, sokat segíthet nekik - és persze a stábnak is, hiszen sokkal könnyebb tettrekész, dolgozni, fejlődni akaró játékosokkal dolgozni” - tette hozzá Gera.
Fradi-tábor Gerzsonja szerint mindennek az az alapja, hogy a válogatott kulcsjátékosai jó csapatokban alapemberek legyenek. Amíg nincs minél több játékosunk erős bajnokságban, sőt nemzetközi kupákban, addig nagyon nehéz a stáb feladata, hiszen meg kell küzdeniük a játékhiánnyal, illetve a gyengébb bajnokságok és a nemzetközi mezőny közti különbség leküzdésének problémájával is.
“Nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy aki nem játszik a klubjában, az nehezen fog tudni húzóemberré válni a válogatottban egy éles tétmeccsen. A sebesség, a játék ritmusa mind-mind olyan dolog, amikhez hozzá kell szokni, és a magyar válogatottnál sok olyan kerettag van, aki ezekkel a körülményekkel csak a válogatott mérkőzésein találkozik. Ez nyilván nem ideális állapot, de ezt lehet kompenzálni, ha a csapat egységesen és szűken játszik” - vonta meg a vállát Gera.
“Szerintem sebességben, futógyorsaságban nem állunk rosszul, de még ennél is fontosabb, hogy kiváló szellemű, nagyon jó társaság dolgozik most a kapitány keze alatt.”
“Van itt néhány kiváló képességű futballista, és bár kimondottan idős játékosunk most nincs, azért néhányan elég komoly nemzetközi rutinnal is rendelkeznek. Jó szakember áll a stáb élén, és éhesek vagyunk a sikerre, úgyhogy én abszolút pozitívan állok a válogatott jövőjéhez.” - mondta egy mosoly kíséretében Gera Zoltán.
