A magyar férfi kézilabda-válogatott 23-22-re legyőzte Szlovéniát az ötödik helyért rendezett találkozón az Európa-bajnokságon. Ezzel a kontinenstornák történetében a legjobb helyezését érte el. A következő fontos megmérettetés az olimpia selejtezőtorna lesz, ahol a mieink Norvégia, Portugália és Tunézia ellen harcolhatják ki az ötkarikás részvételt.
Ahhoz, hogy valóban a helyére kerüljön a férfi kézilabda-válogatott idei bravúros szereplése a kontinenstornán, vissza kell kanyarodnunk négy évet, 2020 januárjába. Ahol az utolsó Eb-középdöntős, egyébként Portugália ellen 34-26-ra elveszített mérkőzés után így nyilatkozott Bánhidi Bence:
Birkák vagyunk, mi magyarok, hogy mindig a végére hagyjuk a döntést. Ki tudja, mikor játszhatunk legközelebb olimpiáért. Ha van egy kis nyomás, akkor tele van a gatya, nem sikerül belépni az álmok kapuján, ezt kéne levetkőzni.
Furcsa visszaolvasni a nyilatkozatot az idei kontinenstornán látottak tükrében, de rögtön levonható a következtetés: sok minden megváltozott 2020 óta pozitív irányban. Akkor minimum az elődöntőbe kellett volna bejutni a nemzeti csapatnak, hogy elérhesse az olimpiai selejtezőtornát. Idén a kvalifikáció utolsó szakaszában már biztosan ott lesz a magyar együttes a tavalyi világbajnoki részvétel után, és már az ellenfelek is ismertek. Norvégia, Portugália és Tunézia. Közülük kettőt kell majd megelőzni a párizsi részvételért.
A négy év megmutatta, hogy abban a fiatal generációban volt és van potenciál. Annak ellenére, hogy azóta következett egy katasztrofális hazai Eb-szereplés, ahol még a csoportjából sem jutott tovább a magyar csapat. Majd egy sikeres világbajnokság, ahol némi szerencsével, de sikerült elérni az olimpiai pótselejtezőt. Most pedig az Eb. Ahol a csoportkör első három győzelme után a vérmesebb szurkolók már arról beszéltek, hogy a mieinknek esélye lehet a közvetlen olimpiai kijutásra is. Amihez bronzérmet kellett volna szerezni. Ez nem sikerült, de az ötödik hely így is önmagáért beszél. Hisz sokszor kiemelik, hogy az Európa-bajnokság szinte nehezebb verseny, mint a vb. Itt ugyanis nincsen gyenge ellenfél és könnyű mérkőzés sem.
Persze korai lenne még pajzsra emelni a csapatot, de a januárban látottak alapján bízhatunk benne, hogy ez az ötödik hely korántsem olyan, amit ne lehetne túlszárnyalni. Ezt legközelebb az olimpiai selejtezőn kell bizonyítani. De éppen a mostani szereplés mutatta meg, hogy az ötkarikás részvétel elérése reális célkitűzés. A válogatott Eb-indításként három győzelemmel kezdett, ami korábban nem volt jellemző a mieinkre, zsinórban három siker pedig éppen elég lenne a párizsi repülőjegyhez. Utána hiába „vérzett több sebből” a gárda (hiszen a vírusos megbetegedéstől a vakbélgyulladásig minden kór megtalálta a csapatot), a kontinenstornát mégis úgy vitte végig, hogy mindössze egyetlen „lyukas félideje” volt. A németek elleni második 30 perc volt az, ahol nem látszódott szinte semmi a korábbi erényekből és esély sem volt akár az egy pont megszerzésére sem. A további meccseken, ha hátrányba is került a csapat, akkor is ki tudott mászni a gödörből. Mikler távollétében is bravúrosan teljesítettek a kapusok (ez pedig a szegedi hálóőr utáni időszakra is jót jelent). A védekezés szinte az egész tornán összeállt, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a nyolc mérkőzésből mindössze három volt olyan, ahol az ellenfél eljutott 30 gólig. Ezek közül az osztrákok elleni találkozót kell alaposan megvizsgálni, mert az sok szempontból kulcsmeccs volt a későbbiek figyelembe véve. Ha azt nyerjük, akkor pénteken elődöntőt játszunk és nem helyosztót, vagyis nem ért volna még véget Bánhidiéknek az Eb.
A csapat legnagyobb erénye most tényleg a csapat szó és az, hogy akik a padon ültek és beszállnak, mindig hozzá tudtak tenni a játékhoz. Szinte két egyenrangú sor szerepelt végig az Európa-bajnokságon. A csapat mellett pedig ki kell emelni a jó egyéni teljesítményeket is, köztük Ancsin Gáborét, aki évek óta a legmegbízhatóbban szerepel a válogatottban és 33 évesen többek közt a németek elleni első félidőben a hátára vette a gárdát.
Persze mindennek a kulcsa a szövetségi kapitány. Chema Rodríguez munkája most kezd beérni, ami megmutatkozott az Európa-bajnokságon, mind a váratlan taktikai húzásokban, mind a jó ütemű cserékben és legfőképpen abban, hogy a végig látszott, hogy mit játszik a válogatott és hogyan akar felülkerekedni soros ellenfelén.
Az Európa-bajnoki ötödik hely a rekord miatt fontos, de a játék miatt előremutató. Vagyis nemcsak reményt ad, hanem valós esélyt is arra, hogy 2012 után ismét ott legyen az olimpiai kézilabda-tornán a magyar férfi-válogatott.
Fotó: MTI
