• 2020 06 01

Anno – április 27.

A válogatott meccsek napja

Ha április 27., akkor magyar labdarúgó-válogatott. A nemzeti tizenegy három hivatalos találkozót is játszott története során ezen a napon, kettőt idegenben, egyet pedig itthon. A mérleg éppen 50 százalékos, vagyis nem ez a legsikeresebb napja labdarúgásunknak, azonban szép pillanatok így is akadtak.

Például 1913-ban, amikor az első világháború előtti utolsó békeévben, Bécsben vendégeskedett a magyar labdarúgó-válogatott. Az Osztrák-Magyar Monarchia két nemzete között ez volt a 22. egymás közötti hivatalos mérkőzés, amely a magyar gárda 45. meccse is volt egyben. Az osztrákok revansot szerettek volna venni a mieinken, hiszen az előző év novemberében Schlosserék 4-0-ra győztek az Üllői úton. De a „visszavágó” sem a sógorokról szólt. Herczog Ede csapata az első félidő közepén szerezte meg a vezetést, a második játészrész derekán viszont egyenlített Ausztria. A magyar csapat aztán hét perc alatt eldöntötte a meccset, hiszen a 70. és a 77. perc között három gólt is szerzett. Bíró Gyula, Tóth Potya István és Pataki Mihály is betalált az osztrákok hálójába. Így sikeres volt az áprilisi bécsi kirándulás. Az osztrákok pedig nagyon nem örülhettek ebben az évben, hiszen még októberben is kikaptak, de már Budapesten.

A következő két április 27-ei találkozó mindkétszer angolok elleni meccs volt. Érdekesség, hogy az Anglia ellen lejátszott 22 találkozóból, 17 volt felkészülési, és a tétmeccsek közül mindössze az 1962-es chilei világbajnokságon sikerült győzni. Az 1983-as Európa-bajnoki selejtező esetében sem igazán jó előjelekkel vágott neki a magyar együttes a londoni találkozónak. Az előző évi labdarúgó világbajnokságra kijutott a magyar gárda, de a vb-selejtezők során Anglia ellen mind a kétszer kikapott Mészöly Kálmán csapata. A 1982-es Mundial után pedig megpróbálta célba venni a kontinenstornát, amely ekkor még mindössze nyolc csapatos volt. A magyar együttes kétszer nagyon biztosan győzött Luxemburg ellen a sorozat elején, de az igazi erőpróba a Wembleyben következett, ahol Francis, majd White góljával nyert biztosan Anglia. White egyébként mindössze ezt az egy gól szerezte a háromoroszlánosok mezében egész pályafutása alatt. Mészöly Kálmán aztán júniusban lemondott, de nem a londoni, hanem a következő két mérkőzés miatt. Hiszen előbb Budapesten a görögöktől, majd Koppenhágában Dániától kapott ki a nemzeti együttes, amivel elúszott az Eb-esély. Hozzátehetjük ez utóbbi az angoloknak is, miután a csoportelsőségről döntő találkozón 1-0-ra kikaptak Dániától a Wembleyben, így Simonsenék utazhattak a franciaországi kontinenstornára, ahol egészen az elődöntőig jutottak.

A harmadik április 27-én játszott mérkőzés, a második angolok elleni találkozó volt. 1988-ban Bálint László ült a magyar csapat kispadján Anglia ellen, igaz nem szövetségi kapitányként, hanem technikai igazgatóként. A világbajnoki selejtezőkre készülő a magyar együttes és Bálint László kapitánykodásának harmadik meccse kis szerencsével lehetett volna sorsfordító is. Hiszen a törökök elleni nyögvenyelős győzelem, és a belgák elleni sima idegenbeli vereség után, akár nyerhetett volna a válogatott Bálinttal a Népstadionban. Détári így is egyik nagy meccsét játszotta az angolok ellen, hiszen két óriási helyzete is volt. Az elsőnél kicsivel gurított mellé, a másodiknál szabadrúgásból a kapufát találta el. A meccs legjobbja így Szendrei József lett, a 50 ezer néző pedig nem láthatott gólt. Két évvel később már ismét túl voltunk egy sikertelen selejtező-sorozaton, de már nem Bálint Lászlóval, akinek hat találkozó jutott a nemzeti tizenegy kispadján. Az angolok, nos az már egy másik történet. Ők ott voltak a világbajnokságon 1990-ben Olaszországban, és történetük második legjobb szereplésével a negyedik helyen végeztek. Vagyis az a budapesti gól nélküli döntetlen, alaposan felértékelődött két évvel később.