Michael Maze újra játszik. Alekszandar Karakasevics és Vlagyimir Szamszonov még mindig. Pattantyús Ádám a 38. évében jut ki Rióba. Mindeközben Harimoto Tomokazu 12 évesen berobban a világ élvonalába. Öregszik az európai asztalitenisz? Mi a magyar helyzet? A Magyar Asztalitenisz szövetség fejlesztési igazgatója, Fazekas Péter elemzést tett közzé, amelyet változtatások nélkül közlünk.
Az egészséges korfa alul széles és felfelé keskenyedik. A mi korfánk jól láthatóan sajnos nem ilyen. Sportágunk köztudottan elöregszik, ami egyrészt abból adódik, hogy a 60-as, 70-es, 80-as években rendkívül sokan pingpongoztak, másrészt ma már egyre nagyobb a konkurencia a sportágak között, megjelentek új sportágak és más szabadidő eltöltési lehetőségek is. Nagy csata folyik a sportágak között, és azért dolgozunk, hogy az asztaliteniszt minél szélesebb kör számára vonzóvá tegyük. A gimnázium után nagy kihívás a sportágban tartani a fiatalok egy jó részét, különösen igaz ez a női szakágra. Többen a továbbtanulást és később a jobb megélhetés reményében más munkalehetőséget választanak.
Jól kimutatható ez a táblázatból, amelyen 18 év felett a játékoslétszám tekintetében nagyobb csökkenés tapasztalható. Megoldás lehet erre a főiskolákkal való együttműködés, melynek keretein belül azok a játékosok, akik továbbtanulnak, lehetőségük legyen az ott helyben lévő klubban edzeni és valamely bajnokságban tovább játszani. Ezzel meg lehet teremteni a lehetőséget, hogy a sportágban maradjanak a továbbtanulás mellett.
Magyarországon jelenleg 302 egyesületben 5153 igazolt játékos van, belőlük 1251 játékos 18 év alatti. Jól látszik továbbá a grafikonokon, hogy az 1980-ban születettek utáni években születettek létszámában van visszaesés. Ők a rendszerváltás környékén kezdtek vagy kezdtek volna el pingpongozni, amikor is több klub szűnt meg vagy stagnált a működésük. (Az mélyebbre ható kutatást igényelne, hogy megtudjuk, hogy az ezekben az években születettek között valóban kevesebben kezdtek el pingpongozni, vagy egyszerűen a későbbiek során elhagyták a sportágat tanulás, más munkalehetőség vagy egyéb okok miatt.)
A sportág irányításában három alapvetően fontos célkitűzést fogalmazunk meg:
1. Bázis: minél több gyereket bevonzani a sportágba
2. Nemzetközi eredményesség: minél többen legyenek nemzetközileg sikeresek
3. Hosszú távú tervezhetőség: a lehető legtöbb játékos benntartása a sportágban
Ez a mérés abból indul ki, hogy hány, játékengedéllyel rendelkező asztaliteniszező van ma Magyarországon. A szövetség adatbázisa szerint 1000-es nagyságrendben vannak az olyan felnőtt- és utánpótláskorú játékosok, akiknek még nincs érvényes versenyengedélyük. Azért lehetséges ez, mert olyan kerületi bajnokságban játszanak felnőttek, ahol nem kell igazolás, vagy olyan gyerekek, akik már klubokban vannak, de még nincsenek leigazolva.
A sportág hosszú távú sikeressége szempontjából ezek a gyerekek a meghatározóak. A klubokban jelenleg játszó fiatalok fogják meghatározni, hogy az asztalitenisz milyen lesz az elkövetkezendő 10-20-30 évben. Azt, hogy hányan indulnak egy korosztályos versenyen, befolyásolja többek között az is, hogy mennyire vonzó a versenyrendszer.
A rövid távú cél egyértelműen az kell, hogy legyen, hogy a mostani korosztályok legjobbjai minél sikeresebben tudjanak szerepelni a nemzetközi porondon.
A közép és hosszú távú cél pedig az eredményesség mellett a bázis bővítése, kifejezetten az utánpótlásbázis bővítése.
Igazán kiemelkedő eredmények mögött ott kell, hogy legyen egy nagy bázis, amelyből kiemelkednek a legjobbak. Ha fogy a bázis, az egy idő után az eredményességre is kihatással lesz.
Rendkívül fontos az edzőképzés. Kiemelkedő eredmények csak jó szakemberekkel érhetők el.
Idén a Testnevelési Egyetem újra elindította a szakedzőképzést. Az oktató a 2003-as világbajnok Werner Schlager edzője, Karsai Ferenc. A szövetség edzőtovábbképzést szervezett nyáron, és most télen jön a következő. Fél éven belül lesz a sportágnak egy új, modern szakirodalma. Azon túl, hogy ezt bárki használhatja edzői munkája során, az új könyvre lehet felépíteni a további edzőképzéseket is. Emellett elindultak olyan folyamatok, amelyek ezeket a célokat hivatottak szolgálni. Közülük az egyik például, hogy a szövetség tavaly átalakította az utánpótlás támogatási rendszerét, amelynek az egyik fő eleme, hogy azokat a klubokat kiemelten támogatja, amelyek 11 évnél fiatalabb játékosokkal foglalkoznak, versenyeztetik őket. A szövetség elindította továbbá a Régiós Edzés Programot, 5 régióban 35 klub tart közös régiós edzéseket az év folyamán.
Az állami infrastrukturális fejlesztési támogatásoknak köszönhetően minden évben egyre több egyesület részesül ezekből a támogatási összegekből és tudja korszerűsíteni, felújítani pingpongtermeit. Illetve több asztalitenisz-csarnok építése zajlik vagy kezdődik hamarosan. Ezeket a pingpongcsarnokokat a MOATSZ reményei szerint mind egy-egy egyesület fogja megtölteni játékosokkal, és a jobb feltételeknek köszönhetően kezdődhet el, illetve erősödhet az utánpótlás-nevelés.
Köszönhetően a sok lelkes felnőtt amatőr játékosnak főleg Budapesten virágzik az asztalitenisz mint szabadidősport. újabb és újabb termek nyílnak, ahol lehetőség van ezt a nagyszerű sportágat művelni. Bennük is sok lehetőség rejlik, amit célszerű kiaknázni. Egyrészről lehetnek közöttük olyan döntéshozók, akik, elképzelhető, hogy szívesen támogatnák az asztaliteniszt. Másrészről, ha az ő gyerekeik a mi sportágunkat választanák, akkor ezzel a bázist bővítenék.
Fazekas Péter fejlesztési igazgató
