Jó hír Szegedről, Márton Anitáról: a súlylökés idei fedettpályás világbajnoknője – a berlini EB és több pénzdíjas Gyémánt Liga viadal kényszerű kihagyása után – felgyógyult a sérüléséből, egyre keményebb edzésekre vállalkozhat, és ha semmi sem keresztezi az útját, január végén Bostonban újra a dobókörbe állhat. Jövőre a fedettpályás EB és a dohai szabadtéri VB jelenti a legnagyobb kihívást Anita számára.
Márton Anita, a magyar atlétika első világbajnoka négyhónapos várakozás után felgyógyult a sérüléséből, így novembertől akkora súlyokat mozgathat meg és olyan szökdelő gyakorlatokat végezhet, mint tavaly ilyenkor, amikor óriási lendülettel vetette magát az alapozó munkába. Meg is volt az eredménye: Eperjesi László tanítványa idén március 2-án, a birminghami fedettpályás VB női súlylökő döntőjében19.62 méteres országos csúccsal az első helyen végzett. Ment volna tovább a tervezett úton, a nyári berlini EB-n újabb dobogós helyre pályázva, de a terveit nehezen gyógyuló szokatlan sérülés hiúsította meg.
Pályafutása legsikeresebb, de a legtöbb gondot okozó időszakának is nevezheti a 2018-as esztendőt Márton Anita, akivel május elejéig futott a szekér. Nem sokkal az után, hogy Birminghamben a „tető alatti” VB-n aranyat vehetett át, fájlalni kezdte a térdét és azokat a mozgató izmait, amelyek tökéletes működése nélkül se versenyezni, se edzeni nem ajánlatos. Tizennyolc nyugalmasnak mondható versenyévad után először kellett behúznia a féket, hátat fordítani az atlétikai pályának és a súlyemelő teremnek. Odalett a berlini Európa-bajnoksága és több, sikerrel kecsegtető Gyémánt Liga versenye is.
„Valójában már júniusban, az országos bajnokságon is nehezemre esett a mozgás, csak azért álltam dobókörbe, hogy éremszerzőként a klubomat segítsem. Meg is nyertem a súlylökést és a diszkoszvetést, de a tőlem szokatlanul gyengécske eredmények még a laikusoknak is azt jelezték, hogy Anita nagyon nincs rendben” – nyilatkozta négy hónappal a történtek után Márton Anita az SzPress Hírszolgálatnak.
Jól tette, hogy az edzések erőltetése helyett a gyógytornát választotta – amibe azért jól el lehet fáradni –, és akkor is helyesen döntött, amikor nem engedett a kísértésnek, és „félkészen” nem indult el a csapatbajnokságon.
„Most sem vagyok még a topon, de tudok már 85 kilóval szakítani, fekve nyomásban a 110 kiló sem fog ki rajtam, emellett a vállaimon 140 kilós súllyal guggolok. Jól hangzik, hogy a korábbi csúcsterhelések 80-85 százalékára sikerült feltornásznom magamat, de mindig innen a legnehezebb még feljebb jutni. Az orvosok szerint most már kiengedhetem a féket, de továbbra is azt tanácsolják, hogy a fokozatosság vezéreljen, egyszóval akkor se ragadjon el a hév, ha már teljesen fittnek érzem magamat.”
Ha a makacs sérülése nem húzza át a számításait, dobogós, sőt talán még aranyérmes is lehetett volna a nyári berlini Európa-bajnokságon. Ez azért sem túlzó feltételezés, mert Anitát a 2017-es londoni szabadtéri világbajnokságon csak a kínai Kung Li-csiao tudta megelőzni, a magyar súlylökő mögött harmadik helyezett amerikai Cartert pedig 35 centivel verte. Egyszóval súlylökésben tavaly ő volt a legjobb európai dobóatléta.
„A szövetség és a klubom is ott segített, ahol csak tudott, de az idei évem így is erősen veszteséges – folytatta Anita. –Ennek az az egyszerű oka, hogy a jövedelmem nagyobbik részét évek óta a pénzdíjak teszik ki. A versenyzés a mindenem, de azt sem tagadom, hogy hivatásos sportolóként még sokáig szeretnék az atlétikából élni, és csak a visszavonulásom után kamatoztatni a diplomáimat.” – hangsúlyozta.
Ha a felhozó edzések, de még inkább a november 5-én kezdődő alapozás kellő erőt és önbizalmat ad Anitának, ráadásul a robbanékonysága is olyan lesz, mint amikor még makkegészséges volt, hamarosan a hazai és a nemzetközi mezőnyben is újra megmérettetheti magát. Aligha kétséges, hogy 2019-ben a 13. súlylökő, valamint a 12. diszkoszvető magyar bajnoki aranyérmét is képes lesz megszerezni, sokkal izgalmasabb kérdés, hogy mire viszi a sportág jövő évi csúcstalálkozóin.
„Remélem, hogy január végén ott lehetek Bostonban, a fedettpályás nemzetközi körverseny első állomásán, és aztán a sorozat többi erőpróbáján is. Márciusban a címvédés a célom a Glasgow-i fedettpályás Európa-bajnokságon, szabadtéren pedig a Gyémánt Liga versenyeken kárpótolnám magamat az idén kimaradt lehetőségekért. A legnagyobb kihívás természetesen a szokatlanul késői időpontban megrendezésre kerülő dohai világbajnokság, remélhetőleg újabb országos csúcsjavítással – mondta befejezésül Márton Anita.
Ehhez annyit kell hozzáfűzni, hogy a jövő évi VB nem olimpiai kvalifikációs verseny, a tokiói repülőjegyért tehát 2020-ban kell megharcolnia.
